Shar-pei

A shar-pei
A shar-pei származása:
A shar-pei egy az időszámításunk előtti 200-as évekből származó ősi, kínai kutyafajta. Jelentése a durva, egyedi szőrzetére jellemző”homokbőrű, smirglibőrű”kutya. Eleinte ezt a fajt nem hobbi, luxus kutyaként tenyésztették, hanem inkább a vadászati, nyájőrzés és házőrzés céljából tartották őket. Később harci kutyaként viadalokon vettek részt. Harcias ösztönét különböző stimulálókkal hevítették. A szőrzete igen nagymértékben szolgálta a kutyát a harcokon, mivel sprőd, erősen szúrós szőrzete védelmet nyújtott viselőjének. A XIX. század közepe fele mondhatni szinte egészében kipusztult a faj, mert a kínai társadalom hanyagolni kezdte a kutyaviadalokoni bevetését a shar-pei-nek, illetve a nagymértékű adózási kötelezettségek miatt. Ekkor vette kezdetét az „újkori shar-pei” faj megjelenése, mely két kínai tenyésztőnek köszönhető (Matgo Law - Down Homes kennel, Chung - Jones kennel). Nélkülük a shar-pei faj nagy valószínűség szerint kihalt volna. A 70-es években alakult a Guinness rekordok könyvébe is bekerült, mint a legritkább kutyafajta. Ekkor kezdett nagy érdeklődést mutatni a társadalom a faj iránt, és vált hobbi, illetve luxus kutyává. Ára a fellegekbe szökött.

A shar-pei jellegzetessége, színváltozatai:
Az egyedülálló szőrzete, mely rövid, és szúrós, túlnyomó részt ráncos testfelületet borító bőre, farka visszafelé, valamely irányba a testre fekvő, kunkori farok. Színei általában barna, rozsdás-, vörösesbarna, sárgásbarna, fekete, fehér, kék. De vannak olyan kutyák is, melyek itt-ott különböző színűek. Például az orr része lehet foltos, feketés színű is. Mint a legtöbb fajtatiszta kutyákra jellemzően a shar-pei-nél is megfigyelhető a száj, illetve a nyelv sötétlila, vagy a fekete szín. Némelynél a nyelv foltokban rózsaszínes lehet, ez függhet a vérvonaltól. Testalkata közepes méretű, arányos, csupán a fej része tűnik kissé nagyobban a testéhez képest. Magassága átlagosan olyan 40-50 cm magas, súlya a kifejlett példányoknál kb. 30-40 kg.
Régebbi időkre visszanézve a shar-pei legelterjedtebb külsőségei az igen erőteljesen ráncos bőr. Olyannyira ráncozott volt, hogy kölyökként már „ráncfelvarrásra” szorult, mivel a tömérdek mennyiségű bőre, és erős szőrzete látási zavarokat okozott. Azon kutyák melyek nem estek át időben a műtéti beavatkozáson súlyos károsodást szenvedtek szemüket illetően. Ekkor vakság lépett fel. A tenyésztők ezen probléma kiküszöbölésére megpróbálták manipulálni a kutyafajt oly módon, hogy az csupán kölyökkorában legyen „gyűrött”, és a későbbi idők folyamán a kutya szinte belenőtt a saját bőrébe. Ráncai csupán az arc felületén, és a mar(nyak felső része) tájékon észlelhetőek. Manapság már igen sokféle ágazata létezik a shar-pei-nek. Vannak az első fajokból maradt példányok, vannak olyanok, melyek sokkal ráncosabbak, mint elődjeik. Szőrzetük színei is változóak.

A shar-pei tartása, gondozása:
A shar-pei fajra igen kiskoruktól a szobatisztaság jellemző. A szőrzete miatt gondolhatnánk, hogy a szabad ég alatt is tartható, de ez nem így van. Az időjárási viszontagságokat nehezen viselik, allergiás reakciókat is kiválthat, emiatt kimondottan a lakásban tartás a megfelelő élőhely számunkra, legalábbis fontos a zárt, melegebb, számukra „otthonos” helyiség az éjszakákat illetően. A shar-pei-ekre jellemző a szem könnyezése, ez gondos odafigyelést igényel. Mindennapi tisztán tartás, és esetenként tisztító szemcseppel, vagy krémmel kezeljük. A kölyökkutyáknál számos olyan fertőzés felléphet, melyek a piszkos, nem megfelelő környezet okoz. Kifejezetten a bundájuk érintett ebben. Hajlamosak a ráncok közötti részen a gombás megbetegedésekre. Ezt különböző, hagyományos állatkereskedésekben, boltokban is beszerezhető por formájú tisztítókkal akadályozhatjuk meg. Heti rendszerességgel kezeljük a ráncokat. A kifejlett példányoknál már ez a folyamat elhanyagolható, amennyiben a kutyafaj nem annyira ráncos, lehetősége van a bőr szellőzésének. A shar-pei faj igen családcentrikus kutyafaj, mely kölyökként könnyedén beilleszkedik a családba, ám „főnökként” csakis egyvalakit fogad el. Ehhez az emberhez igen mélyen ragaszkodik. A család többi tagjához is barátságosan áll, főként a gyerekeket szereti, mindaddig míg bántalmazás nem éri. Vannak olyan példák, melyek arra mutatnak, hogy a többszöri bántalmazott állatok, legyen az testi fenyítéssel történő nevelésnél az állat depresszióba esik, ezáltal súlyos problémák adódhatnak, akár bele is halhat. A depressziót a kutya a hosszabb ideig tartó egyedüllét is kiválthatja, vagy a „főnökként” tisztelt ember nemtörődömsége, illetve hiánya is. Rendkívül szeretetéhes állat. Nagyok okos, fogékony az új dolgokra, könnyen idomítható. Emellett igen önfejű, makacs is. Az idegeneket tartózkodóan kezeli, kivéve az „állatbarátok”-at, hisz rajtuk rögtön észleli a kutya a barátkozó jellemet. Legtöbb fajnál megfigyelhető az éhsége csillapíthatatlansága. Képes bármit jóízűen elrágcsálni, mégha az ehetetlen is. Ezért gondosan oda kell figyelni rá, és ha lehet, még kölyök korában rászoktatni arra, hogy csak a tányérjából egyen, így elkerülhetjük a különféle mérgezéseket, tárgyaink hirtelen eltűnését. A jól tartott shar-pei átlagban kb.10-14 évet is elélnek.
Fontos, hogy rendszeresen járjunk vele állatorvoshoz!

Képek






Oldalak

    Képek






    Oldalak